Bedöglött a mosógépem. 12 évig zúgott és pörgött, de egy nap elege lett a sok koszos ruhából. Nyugdíjba akart menni. Szerelő ki, megállapítás: javítani nem lehet. Felmértem az anyagi helyzetemet, az egyre gyűlő szennyes kupacot és ehatároztam, hogy beruházok. Hogy legyen tiszta ruhám. Webáruház, műszaki cikkek. Hopp ennek a reklámját annyit látom a tv-ben! Gyors, olcsó, nagy választék. Kinéztem egy ugyanolyan mosógépet, mint az előző volt. Ebből látható, hogy nem vagyok egy bevállalós típus. Másik márka, na az kockázatos. Megfelelő gombok nyomogatása, kosár, rendelés, fanztasztikus. 21. század! Bezzeg húsz éve, még Kovács Józsi, meg Sövényugró Tibi cipelte volna el az áruházból.

Ennek két hete. Telefonok, e-mail-ek. Webáruházba, futárhoz, Jó Istenhez. Minden nap elmondták, hogy holnap, de holnap már biztosan. Még mindig ketten vagyunk a lakásba: én és a rossz mosógépem. Meg a rengeteg koszos ruha.

Most haragudjak? Lehet, de az az érzésem, hogy hiába öntök mosóport a számba, utána egy kis öblítőt, nem fog segíteni a dolog. Így hát várok tovább. Addig is szétnézek a neten, hogy valahol árulnak-e még fateknőt.